Kérem szépen, vágjunk is bele a mai lecsóba.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a mai világban minden -na jó, nagyon sok minden- a kapcsolatokon múlik. Nincs ez másképp akkor sem, ha valaki munkát keres, el akar helyezkedni.
Így vagy úgy, de ez a mondat ismerősen hangzik: segíts munkát találni, beajánlanál valahová? Tudsz valami melót?
Tisztázzuk, manapság teljesen rendjén való, hogy valaki átmeneti fázisban van, két munkahely között lebeg, éppen szakmát vált vagy egyszerűen kiégett, pihennie kell, sorolhatnám. Ne gondoljuk, hogy ez csak a szomszéddal, vagy a baráti körben fordulhat elő, sajnos igen gyakori jelenség.
A mai cikkemben összeszedtem néhány pro-kontrát, hogy melyek is a beajánlás előnyei, hátrányai, nyerünk avagy veszítünk ezzel, illetve akarunk-e segíteni vagy csak úgy teszünk.
Na nézzük:
Segítséget kérni nem szégyen, tartja a mondás. Idáig rendben is van, azért ahhoz nem kell szakembernek lenni ma Magyarországon, hogy tudjuk, van is alapja annak, hogy segítség kell az elhelyezkedéshez..
De mi történik ezután? Tisztában vagyunk azzal, mi játszódik le ilyenkor a felek fejében? Milyen érzések kavarognak bennük?
Aki segítséget kér:
1. Túl kell lépnie a szégyenérzeten, amiért nincs munkája. Ez az érzés sokszor még akkor is kísért, ha már újra dolgozik.
2. Kiszolgáltatottság érzése, mert pénzről legalább annyira nehezen beszél az ember, mint az urológiai vizsgálatáról. Főleg arról a pénzről és arról a munkáról, ami nincs.
3. Szívességet kell kérni. Ez neki is teher, meg a másiknak is.
4. Teljesen normális, hogy a hozzánk közel állókhoz fordulunk, miért néznek mégis furcsán ilyenkor?
5. Vajon változik majd a kapcsolatunk ettől?
Akitől segítséget kérnek:
1. Basszus szívességet kért.. Most mit mondjak neki?
2. Persze-persze szólok, ha hallok valamit. (Most őszintén: nagyon kevés és szűk, szoros réteg szól valóban, ha tényleg hall valamit.)
3. Szívesen megkérdezném, hogy mi van vele, de mivel nem tudok/nem akarok neki segíteni, így meg sem kérdezem.
4. Sajnálat. Na ez a leggyengítőbb, amit elkövethetünk bárkivel szemben.
5. És igen, változik a kapcsolat. Többnyire negatív irányba.
A napokban egy érdekes beszélgetés részese voltam egy cégvezetővel, aki konkrétan a mínusz semmiből építette fel a vállalkozását, példaértékűen.
Amikor arról beszéltünk, hogy hogyan vesz fel új munkatársat, azt felelte: mindenki beajánlja az ismerősét és ők közösen eldönthetik, kivel dolgoznának szívesen. Hiszen ha emberileg jó viszonyt ápolnak, szívesen töltenek együtt időt, így sokkal hatékonyabb a munka, nincsenek személyes ellentétek, legalábbis minimálisra csökkennek ahhoz képest, mintha vadidegen ember próbálna beilleszkedni, aki nem is való abba az összeszokott társaságba.
Ez a gondolat beleférkőzött a fejembe.
Mégis miért nem mernek az emberek ajánlani? Ha szerelő, vagy fodrász kell, tuti biztos, hogy zsebből jönnek az ajánlások, amikor persze egy Barátunknak, Ismerősünknek volna erre szüksége, akkor mélyen hallgatunk? Miért?
Azért, mert a szakembert ismerjük szakmailag, ismerjük a munkáját, de emberileg keveset vagy egyáltalán semmit sem tudunk róla. A barátokat, ismerősöket ismerjük emberileg, vagy hallunk róla ezt-azt, de nem ismerjük őket szakmailag, vagyis a munkájában nem bízunk.
Pedig, ha emberileg megbízható, sokszor fontosabb, mint a készségek, képességek. Ugyanis a jellem ezerszer nehezebben fejlődik, mint a szakmai tudás. Mert az emberi jellem fejlesztése melósabb. Nyilván nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szakmaiságot sem, de ha van belső motiváció és párosul egy jellemszinttel, a szakmai tudást gyorsan meg lehet szerezni.
A beajánlás előnyei:
1. Emberileg jól ismerem, és ha ez pozitív, nincs mitől tartanom.
2. Segíteni jó és nem kerül semmibe, vagyis ingyen van!
3. Annak is segítesz, aki épp keres munkatársat, vagy összehozod egy jó emberrel.
4. Bizalmat épít. Mindenki között.
A beajánlás (feltételezett) hátrányai:
1. Azt gondolhatjuk, hogy a beajánlással minket is megítélnek. Sokszor egyből a rosszra gondolunk, hogy ha nem válik be, akkor hogyan fognak ránk nézni azután, hiszen rajtunk keresztül jött az ajánlás. Elárulom, egy fejlett EQ-val rendelkező vezető nem keveri a szezont a fazonnal. Csak az érzelileg éretlenek keverik össze ezt a két dolgot.
2. Elfelejtjük, hogy van ennek az éremnek egy másik oldala is: Mi van, ha tényleg bejön? Mindenki jól jár, abszolút nyer-nyer. És én törekednék is erre.
-Seres Erika-
(A kép forrása pinterest)