Az elmúlt időszakban kiemelt figyelmet szenteltem ennek a témának.
Csak erős idegzetűek olvassanak tovább, mert korántsem biztos, hogy az egyetértés aránya 100%-os lesz.
Tehát. Amikor valaki munkát keres, normális esetben pályázatok tömkelegét küldi el a kiválasztott álláshirdetéskre. Jobb esetben olyan daily routine ez emberünknek, mint a reggeli-esti fogmosás. Minimum.
Mindenhová "cégreszabottan" elküldi az anyagát, hogy ezért meg ezért szeretne csak itt, csak nekünk dolgozni. Mert nagyon kell neki a pénz, ami érthető is.
Eközben egy dolog tűnik el jó mélyen az álláskeresés sokszor kilátástalan útvesztőjében: az Ember maga.
Vajon hányan mernek kilógni a sorból? Ki mer kilépni a sablonból?
Motivációs levél sablonok árasztják el az álláshirdetési oldalakat, és a legtöbb ember beáll ebbe a sorba.
Egy biztos: a pénz mindenkit motivál. Ne legyünk álszentek, mindenki pénzért adja el az idejét. Nem mindenáron persze, de ha valaki pályázik, valószínű el akarja tartani saját magát, a családját, adott esetben a szüleit. Ez már épp elég motiváció a mai világban, hogy aki munkaképes, az "keresni" tudjon.
Szervezetfejlesztőként és hétköznapi emberként is abban hiszek, hogy az emberi kapcsolat fogja determinálni a munkakapcsolat minőségét. Nem mondom, hogy nem fontos a motivációs levél, csak merjük benne magunkat adni. Hiszen nem ismerjük azt, aki olvasni fogja, és ugye megfelelni mindenkinek persze lehetetlen.
Akinek viszont tetszik a stílusunk, ami a legkevésbé se legyen sablonos, na az a vezető, vagy HR-es kíváncsi lesz Rád, mert kettőtök személyiségének lesz keresztmetszete. Jó lesz együtt dolgozni. Érdemes próbanapokra jelentkezni, mert az többet fog elárulni bárkiről, mint akármilyen sablonos cukormázas motivációs levél.
-Seres Erika-