Tipikus vezetői hiánygondolkodást tapasztaltam néhány vezetői konzultációmon.

Azt a témát boncolgattuk, hogy mennyire fontos a munkatársaink folyamatos továbbképzése, szakmai tréningek, személyes kompetenciák fejlesztése, coaching.

A fontosságát nem is vitattuk, alap. De hogy ezt még a munkáltató fizesse? Na neee. Deee!

A kedvenc latin mondásom. Súlya van, értelmet ad, üzen.

Ma az én lányom is kockás ingben ment iskolába, kifejezvén ezzel támogatásunkat a pedagógus társadalom felé, hiszen jómagam is ezen a pályán kezdtem meg a tanulmányaimat. De már akkor éreztem, hogy nem vagyok oda való. Mást szeretek tanítani és másképp.

Hiszem azt, hogy mindenkitől és mindenből tanulhatunk. Évek óta folyamatosan azt keresem, hogy kitől mit tanulhatok. Vagy miből mit.

Lecke, nemcsak vezetőknek.

Egó kontra szakmai alázat. A vezető is tanulhat a kollégáitól, ha figyel, mert mindig középen vagy. Mindig van nálad jobb és persze kevésbé jobb. Ezt el kell fogadni.

Most, hogy már csak 10 nap van hátra ebből az évből, azok a munkahelyek, akik létszámban bővülni tudnak, már javában keresik az új jelöltet, vagy már meg is van, csak még nem értesítették, de ha hiszitek ha nem, tudok olyan helyről, ahol még 23-án(!) is interjúztatnak!

Összesszedtem néhány gondolatot, ami az emberibb munkahelyek ismérvei ma, 2015-ben és persze 2016-ban is :)

Történt egyszer, hogy elmentem egy interjúra. Egy olyanra, ami meg sem volt hirdetve, beajánlottak. Gondoltam, ezen is csak nyerhetek, mert újabb tapasztalattal gazdagodhatok, max. vezetője leszek egy cégnek :)